Egyedül

2007 augusztus 15. | Szerző: kiseszkimo

 Egész jól érzem magam,annak ellenére,hogy 5 évig együtt voltunk és most vége.Semmit nem érzek…bár néha fura egyedül,mert nincs kivel hirtelen megosztani az örömöket élményeket.Valahogy úgy érzem így kellett történnie.

Sok veszekedés,vita után ide jutottam.Vállalom.Persze ő még próbálkozik és nem tudja felfogni,hogy vége.Bár már kapizsgálja,hogy sehogy sincsen visszaút.Vár rám azt mondja,de már ez a reménysugár is kezd elhalványulni.Előre akarok tekinteni,mint mindig.

Még mindig úgy viselkedem,hogy tartozom valakihez,de amikor rájövök,hogy nem tartozom már senkihez egy kicsit megszédülök.Mint amikor a kisgyermek járni tanul,fogja édesanyja kezét és lépeget,s ha elengedik egy kicsit meginog.

Álmomban üldözött.-Utoljára az előző kapcsolatom után álmodtam ilyet.Próbáltam elbújni de mindenhol megtalált.Igazából tényleg akkor lesz ennek vége ha elenged valójában.Máshol keresi a boldogságot,vagy kiábrándul belőlem.

Nem bírom tovább!!!!!!!!!!

2007 június 23. | Szerző: kiseszkimo

 Eéegem van az egészből,nincs kihez forduljak,így mgint marad a kis naplóm. Boldogtalan vagyok már teljesen.Már semmit sem tudok tenni,csak menekülni.Haza anyuékhoz.Egyedül érzem magam,mostanában elég sokszor éreztem ezt.Meg kéne beszálnünk.Én feladtam,mindent rádbíztam. Igazából senkivel nem beszélgetek,annyira hiányzik ez. Ki tud adni egy jó tanácsot,mit tegyek?Egy kiutat látok: HAZAMENNI és feladni ezt az egészet.Elegem van a sok becsapásból,boldog szeretnék lenni.Egy kis egyedül létre van szükségem.

Végeztem,feladtam,ennyi nem tudom mmár folytatni.Így?Állandóan veszekszünk?És te kezdted az egészet!A régi naplómban ott a nyoma,csak észre sem vettük és egynást okoltuk.Én téged te engem. Tudod ebből nekem nagyon elegem van. Egyszer hazakölktöztem,Emlékszel???Vagy már nem????Márciusban.Annyira igyekeztél,megadtam az esélyt.És tessék, itt tartunk.Megint goromba vagy és arrogáns.

Norbi!Emlékszel amikor diót mentünk enni?Itt a naplóm akkori részlete:

”

2006-10-08

NE haragudj Norbi,de mostanaban
nagyon visszavettem a szerelmembol.Vagy inkabb mondhatnam azt is hogy a tuz
apolasat rad biztam.Es te ezt nagyon elhanyagolod.Nem szemrehanyaskent mondom
ezt,de ne vard el azt tolem,hogy azok utan kedves legyek veled amikor
gorombasokdsz velem. Elmentunk diot szedni es en csak annyit mondtam,hogy ez
maganterulet es te erre felhaborodva emelt hanogn elkezdted mondani azt,hogy jo
akkor nem szedunk diot es indultal vissza a kocsihoz.Aztan meggondoltad magad
es visszamentel a diosba diot szedni es amikor visszajottel mintha mise tortent
volna.Nem is szoltam semmit csak furcsallom hogy ezert is en kaptam.Nem is
szoltam ra semmit direkt mert ilyenkor te régen azt szoktad moindani,hogy na gyere
Klaudia majd megvédelek es eszunk finom diot,vagy hozzak neked diot te
maradhatsz a kocsiban orkodni….Ehelyett gorombaskodast kaptam.Igy aztan ne
csodalkozz ha minden banatomat masnak mondom el es nem neked mert mar elore
felek mondani a bajaimat mert mindig csak goromba szavakat kapok cserebe.”

Már ott elkezdődött az egész.És tudod mit,itt már nem Anglia van a képben és nem is másik valaki,hanem itt a BOLDOGTALANSÁG az ami miatt ennyire végképp feladtam a kapcsolatunkat.Veled már nem tudok boldog lenni. És ha visszaolvasom a naplómat,nem látok mást csak te által okozott keserűségek szavakba öntését.

Milliószor jeleztem számodra,hogy itt valami nincs rendben.Másnap mintha mi se történt volna,úgy viselkedsz?Belefáradtam.Annyi esélyt adtam,annyit vártam a jóra fordulásban,hogy mmég a reményét sem látom.Nem látok közös jövőt.És még azt sem tudom elképzelni,hogy megbeszéljük az elválásunkat,mert az is csúnya veszekedésbe fordulna.Legjobb lenne,ha most fonám magam és eliszkolnéáék a világ szeme elől és főleg te előled.ŰDE nem fogom tenni,itthon maradok és megküzdök magammal az érzéseimmel.

Tragikus szombat

2007 március 17. | Szerző: kiseszkimo

 Tegnap kezdődött.Tegnap este.Egész napos némaság,magamba zuhanás után este az ágyban nagy nyomást éreztem a mellkasomban.Kapkodtam a levegőt,mert úgy éreztem nem jön semmi,majd amikor a nyomás nem múlt,megijedtem sírni kezdtem.Próbált segíteni,simogatott már szinte a telefonért nyúlt,hogy felhívja orvos ismerősünket.Enyhult a nyomás,enyhult a fájdalom végül sírogörcsben feltört belőlem minden.Ilyenkor megáll az idő körülöttem,nem gondolkodom,nem érzek semmit csak zokogok,remegek és mindenhonnan “vérzem”.Sírok.Aztán könnyebbnek érzem magam, de érzelmileg kiégek.Semmi nem hat meg olyankor.Semmilyen érzelmet nem érzek.

Most is fáj a mellkasom,bal oldalt a szívem körül érzem a nyomást.Tudom,hogy nincs semmi bajom konkrétan,csak a szívem fáj.A lelkem üvölt,mert a szívem szenved…Túl drasztikusan  fogom fel. De ilyen mély,szoros kötődésnél mit tehet az ember?Átélem az egészet a teljes valójában.

Tehetlen vagyok,mert ma elpattant a húr.Túl feszesre húztuk ki. Összevesztünk.Én sírógörcsben a hálószobánkban,ő kint a nappaliban.Én lennék a hibás?Szóvá tettem ahogy egy boltban megalázza az eladót,majd a kocsiban ordibálni kezdtünk. Én avval érveltem,hogy miért itélkezik előre,miért nem próbál egy kicsit jobb ember lenni?Egy kicsit empatikus. Azt mondta,én csináltam a hisztit én kezdtem az egészet.Holott a boltban meg sem nyikkantam.Ilyenkor én érzem magam megalázva.Mire hazaértunk már szó nélkül jöttem be a lakásba,zohanva folyamatosan a belsőmbe. Nem tudtam ismét szólni, mint ilyenkor mindig.Bevonultam a hálószobánkba,hogy kisírhassam magam(ami sírógörcsbe fordult át),és erre Ő,bejön és még ordibálni kezd velem.(Talán már nem szeret-mondja egy hozzászóló.De ezt a kérdést fel sem tettem magamnak idáig.Tényleg,lehet,hogy már Ő nem szeret?)

Elrohant…Nem tudom hol van…Kocsival ment….Azt mondta most láttuk(szülei is) utoljára…Nem tudom mit csináljak.Ez a vég?Ennyi?Írtam neki egy smst,hogy azért beszéljük meg felnőttként ezt a dolgot.Szeretem,nem akarom,hogy bármi hülyeséget csináljon.De,hogy is találhatnám meg az éjszakában,egyedül,kocsi nélkül?

A naplóírás segít.Talán ha egyszer ő is elovassa,megérti mi történt velünk.Igaz én az én sztorimat írom,nem tudom Ő hogy éli meg ezt a részt az életünkben.Elgondolkodom,és valami külső segítségre várok.Mire?NEm tudom.Hiszek benne,hogy később jobb lesz.
Az a baj,hogy túl egyformák vagyunk,ha összhangban vagyunk akkor 4szeres erővel evezünk egy felé,ha ellentétben akkor 16szoros erővel kétfelé.Ha egyikünk halad előre követnie kell a másiknak.Ha viszafele zuhan az egyik a másiknak segítenie kell.Ez itt most ebben az esertben nem működik.

Mit csináljak?Tehetlen vagyok.

Szeretlek Norbi!

Mai nap3

2007 március 16. | Szerző: kiseszkimo

 Ma kijelentette,hogy nem szeretem.Elment vásárolni,az biztos segít a problémánkon.

Mai nap2

2007 március 16. | Szerző: kiseszkimo

 Sokszor elgondolkodom miért is jöttem haza.Ott kellett volna maradnom,mert akkor most minden másképp alakult volna. Így is másként alakultak a dolgok. De ott kellett volna maradnom,-most már tudom.

Szerelmes voltam, 5 év után is perzselő szerelmet éreztem,ezért akartam a házasságot, Téged,örökre. Aztán a szülinapos sztori, az eljegyzés…a sok veszekedés,majd ez ordibálások…Te nem ilyen voltál.Én sem.Minden egyes veszekedés utáni sírás a mélybe taszított,kiégetett.Csodálkozol,hogy utánna élőhalottként mozogtam otthon?

Amikor hazajöttem azt hittem egy szerelmes férfit találok. Mindig izgatottan,könnybe lábadt szemmel jöttem ki a váróterembe,és amikor megláttalak a gyomrom szorult össze.
Emlékszel?Áprilisban a parton, a híd alatt?A tavaszi napfény melegítette az arcunkat átöleltél és csókolgattál. Mindennél többet jelentett számomra. Mérhetetlen boldogságot éreztem,táncolt a lelkem akkor. A legemlékezetes pillanat volt a kapcsolatunkban.Többet ért minden anyagi javaknál.

Korábban egy rossz szót sem mondtál rám,szüleidre,vagy másokra.Most már csak az hiányzik,hogy megüss.Igaz akkor látnál utoljára…Miért vagy ilyen velünk?Mostanában a szüleiddel is veszekszel, a nővéred lelki világába tiporsz anélkül,hogy egy kis együttérzéssel lennél vele.Férfi vagy,de ennyire érzelem mentes nem lehetsz…

Mára már eljutottunk odáig,hogy nem veszekszünk,de a konfliktusokat csírájában nyomjuk el.Te is én is. Így nekem nem jut más mint a naplóírás,csenben, titkosan.Mindig is írtam naplót,de csak akkor ha problémám voltak. Kezdve tinédzser koromtól.Mindig is segített,valahogy megkönnybültem,hogy valakinek elmondhatom a gondjaimat,őszintén.Egyszer még részegen is írtam..:-)

Most ismét naplót írok,mert problémám van,amit magamba folytok.

Érdekes,hogy az élet más területén annyira boldog vagyok.A szüleimmel a barátaimmal jól vagyok,szeretem a munkám a munkatársaimat.Új kihívásokat keresek,tanulok,olvasok,sportolok. Csak ez az egy…a kapcsolatunk. És még gyerekvállalás sehol a láthatáron…pedig benne vagyok a korban,lassan kéne…

Mai nap

2007 március 16. | Szerző: kiseszkimo

 Nem érzem jól magam.Sokat zuhanok magamba,pedig senki sem látja. A papírzsepik csak úgy rohamosan fogynak,én sem veszem észre,csak amikor reggelente ujra kell tölteni az adagolót…

Mintha valahogy egy csapásra megváltozott volna minden…Átalakult az egész kapcsolatunk,és átalakul folyamatosan.Nem tudok már perzselve odabújni,forrón csókolni.A sok veszekedéstől kialudt bennem “valami”.Szeretlek még,hozzád tartozom,de nem tűz lángol már a szívemben.Nem tekintgetek másra,nem kilépni akarok ebből a kapcsolatból hanem megmenteni.

Úgy érzem már nem becsülsz,nem becsülted meg azt, ami voltam és ami lettem,amit tettem s amit teszek..

Egy világ omlott össze bennem azon a szeptemberi napon.Te aki olyan figyelmes voltál mindig, a legapróbb kis változást változtatást észrevetted rajtam, – elfelejtetted a születésnapomat?Fátylat rá,már a múlt.Mély seb volt nehezen gyógyult… De már azt sem veszed észre ha melletted sírok? Egyedül bújok az ágyba esténként…A régi szép időkről álmodozom és a jövőről ami olyan bizonytalan.

Szép esküvőt terveztem, de már a házasság gondolatától is megborzongok.
Kár,hogy így alakult. Amennyire szerettem volna olyannyira tántorodtam el az egésztől. Szerencsére idáig nem jutottunk el,csak egy eljegyzésig. Szomorú,hogy visszakérted a gyűrűt azóta sem hordom. DE mégis veled vagyok. Megbocsájtok mindig mindig,mert neked nem lehet ellent mondani.Valahogy magaddal ragadsz…