Mai nap2

2007 március 16. | Szerző: kiseszkimo |

 Sokszor elgondolkodom miért is jöttem haza.Ott kellett volna maradnom,mert akkor most minden másképp alakult volna. Így is másként alakultak a dolgok. De ott kellett volna maradnom,-most már tudom.

Szerelmes voltam, 5 év után is perzselő szerelmet éreztem,ezért akartam a házasságot, Téged,örökre. Aztán a szülinapos sztori, az eljegyzés…a sok veszekedés,majd ez ordibálások…Te nem ilyen voltál.Én sem.Minden egyes veszekedés utáni sírás a mélybe taszított,kiégetett.Csodálkozol,hogy utánna élőhalottként mozogtam otthon?

Amikor hazajöttem azt hittem egy szerelmes férfit találok. Mindig izgatottan,könnybe lábadt szemmel jöttem ki a váróterembe,és amikor megláttalak a gyomrom szorult össze.
Emlékszel?Áprilisban a parton, a híd alatt?A tavaszi napfény melegítette az arcunkat átöleltél és csókolgattál. Mindennél többet jelentett számomra. Mérhetetlen boldogságot éreztem,táncolt a lelkem akkor. A legemlékezetes pillanat volt a kapcsolatunkban.Többet ért minden anyagi javaknál.

Korábban egy rossz szót sem mondtál rám,szüleidre,vagy másokra.Most már csak az hiányzik,hogy megüss.Igaz akkor látnál utoljára…Miért vagy ilyen velünk?Mostanában a szüleiddel is veszekszel, a nővéred lelki világába tiporsz anélkül,hogy egy kis együttérzéssel lennél vele.Férfi vagy,de ennyire érzelem mentes nem lehetsz…

Mára már eljutottunk odáig,hogy nem veszekszünk,de a konfliktusokat csírájában nyomjuk el.Te is én is. Így nekem nem jut más mint a naplóírás,csenben, titkosan.Mindig is írtam naplót,de csak akkor ha problémám voltak. Kezdve tinédzser koromtól.Mindig is segített,valahogy megkönnybültem,hogy valakinek elmondhatom a gondjaimat,őszintén.Egyszer még részegen is írtam..:-)

Most ismét naplót írok,mert problémám van,amit magamba folytok.

Érdekes,hogy az élet más területén annyira boldog vagyok.A szüleimmel a barátaimmal jól vagyok,szeretem a munkám a munkatársaimat.Új kihívásokat keresek,tanulok,olvasok,sportolok. Csak ez az egy…a kapcsolatunk. És még gyerekvállalás sehol a láthatáron…pedig benne vagyok a korban,lassan kéne…