Egyedül

2007 augusztus 15. | Szerző: kiseszkimo |

 Egész jól érzem magam,annak ellenére,hogy 5 évig együtt voltunk és most vége.Semmit nem érzek…bár néha fura egyedül,mert nincs kivel hirtelen megosztani az örömöket élményeket.Valahogy úgy érzem így kellett történnie.

Sok veszekedés,vita után ide jutottam.Vállalom.Persze ő még próbálkozik és nem tudja felfogni,hogy vége.Bár már kapizsgálja,hogy sehogy sincsen visszaút.Vár rám azt mondja,de már ez a reménysugár is kezd elhalványulni.Előre akarok tekinteni,mint mindig.

Még mindig úgy viselkedem,hogy tartozom valakihez,de amikor rájövök,hogy nem tartozom már senkihez egy kicsit megszédülök.Mint amikor a kisgyermek járni tanul,fogja édesanyja kezét és lépeget,s ha elengedik egy kicsit meginog.

Álmomban üldözött.-Utoljára az előző kapcsolatom után álmodtam ilyet.Próbáltam elbújni de mindenhol megtalált.Igazából tényleg akkor lesz ennek vége ha elenged valójában.Máshol keresi a boldogságot,vagy kiábrándul belőlem.