<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>kapcsolatban</provider_name><provider_url>https://kiseszkimo.cafeblog.hu</provider_url><author_name>kiseszkimo</author_name><author_url>https://kiseszkimo.cafeblog.hu/author/kiseszkimo/</author_url><title>Egyedül</title><html>&lt;P&gt;&nbsp;Egész jól érzem magam,annak ellenére,hogy 5 évig együtt voltunk és most vége.Semmit nem érzek...bár néha fura egyedül,mert nincs kivel hirtelen megosztani az örömöket élményeket.Valahogy úgy érzem így kellett történnie.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Sok veszekedés,vita után ide jutottam.Vállalom.Persze ő még próbálkozik és nem tudja felfogni,hogy vége.Bár már kapizsgálja,hogy sehogy sincsen visszaút.Vár rám azt mondja,de már ez a reménysugár is kezd elhalványulni.Előre akarok tekinteni,mint mindig.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Még mindig úgy viselkedem,hogy tartozom valakihez,de amikor rájövök,hogy nem tartozom már senkihez egy kicsit megszédülök.Mint amikor a kisgyermek járni tanul,fogja édesanyja kezét és lépeget,s ha elengedik egy kicsit meginog.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Álmomban üldözött.-Utoljára az előző kapcsolatom után álmodtam ilyet.Próbáltam elbújni de mindenhol megtalált.Igazából tényleg akkor lesz ennek vége ha elenged valójában.Máshol keresi a boldogságot,vagy kiábrándul belőlem.&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>